, (nö-v-és) fn. tt. növés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Az állati vagy növényi testnek fejlődésben és nagyobbodásban levő állapota, különösen magasra emelkedő irányban. Innen jelenti azon alakot, melyet a növő test kifejt. Karcsu, egyenes, vastag, görbe növés; szép növés; ez utóbbiak szabatosan: növet. 2) A növények hajtása, sarja. A megnyesett, lebotolt fának új növései. 3) Átv. ért. életszervetlen testnek is nagyobbodása. Hold növése. V. ö. NŐ ige.