, (nő-ösz-ik) k. m. nősz-tem, ~tél, ~ött. 1) Valamely nőt kerülget, utána jár, hogy házasságra megnyerje; máskép régiesen: hősöl, mely valószinűleg a hölgy szóval van gyökrokonságban. Ide tartozik a mély hangu nász is. V. ö. NÁSZ. 2) Különösen am. valamely nővel házasságra lép. "Sinyei uram izene az uttról, hogy megfogassam, mert ott fen felesége vagyon, itt is meg akar nőszni. (Levél 1558-ról. Szalay Ágoston 400 m. l.). 3) Valamely nővel elhál, honnan a nőszés Molnár A. és Calepinus szerint jelent elhálást is. Ily jelentése van Apáti Ferencz feddő énekében: Diákok (ti) elmentěk, leányokat néztěk. Szégyenséggel nősztök. Szabatosb különböztetés végett, midőn am. házasodik, feleséget vesz, helyesebben: nősűl. Ellenben nőszik tisztességesebb kifejezése azon fogalomnak, mely elhálást jelent, más egyéb aljas és pajkos, erre vonatkozó igék helyett.