, (nő-telen-ség) fn. tt. nőtelenség-ět, harm. szr. ~e. Nőtelen állapot, midőn a férfinak felesége nincsen. Különösen a római katholika egyházban a papok és szerzetesek nőtelen állapota, melynek nyomaira ugyan már az első keresztény századokban találunk; de általános lekötelezéskép csak hetedik Gergely pápa alapította meg.