, (nö-ösz-és) fn. tt. nőszés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Valamely nőnek feleségül, házastársul vevése. Könnyebb a nőszés, mint a kétszer főzés. (Km.). Öszvetéve: megnőszés, öszvenőszés. Szokottabban: nősülés. 2) Különösen, férfi elhálása valamely nővel, akár házastársa, akár nem. V. ö. NŐSZIK.