, (nö-ösz), l. NŐSZIK. Valószinü, hogy létezett hajdan nősz ige és fn. mint van halász, vadász, rákász, madarász, melyek igék és nevek. E szerént a nősz mint ige önható erővel bir, s am. nő után jár, nőt keres; a nősz főnév pedig am. nő után járó, nőt kereső személy, s ebből keletkezett hangváltozattal a nász, melyről bővebben l. NÁSZ.