, (no-iszen, vagyis no-hiszen) ösz. indulatszó. 1) Jelent némi nagyító, vagy csudálkozó bizonyítást oly dologról, ami ezután leszen. Nojszen majd lesz dinom-dánom. Nojszen majd meglátod. Viszonyban áll vele a dejszen, mely ellenkező bizonyítást jelent. Dejszen tudom én azt. Dejszen nem lesz abból semmi. Midőn valamit akár a multra, akár a jelenre, akár a jövőre nézve állítunk, rokon vele bezeg v. bezzeg. Az volt bezzeg az ember. Bezzeg derék katona vált belőle. Bezzeg lesz jeles tanárunk. 2) Néha félelmet, fenyegetést, váratlant jelent. Nojszen jaj lesz nekünk. Nojszen megadja az nekünk. Nojszen csak gyere haza. Megfordítva iszen no v. hiszen no, hasonlólag bizonyít, de az ellentét mellékfogalmával.
"Hiszen no, csendes este van, nincs semmi szél.
Csokonai.
E szó öszve van téve a távolodást, különösen itt az időtávolságot jelentő no, és a bizonyító iszen v. hiszen szókból, mely ismét rokon a biz, bizony, bezeg szókkal; s mennyiben erős bizonyítást jelent, hasonló hozzá az elavult isa.