, (no-ha) ksz. Élünk vele, midőn két mondat tétetik egymás ellenében, melyek közől az egyik bizonyos előzményt, illetőleg okot vagy eszközt vagy czélt föltételez, a másik pedig amazokkal ellenkező, vagy nem egyező eredményt fejez ki. A föltételes mondatot a noha vezérli, a másikat pedig mégis, vagy mégsem, vagy mindazáltal, mindamellett stb. Noha háromszor irtam neki: mégsem jött el. Noha semmi kedvem sincsen, mégis megteszem kedvedért, hogy útra megyek veled. Néha viszonykötszó nélkül is használtatik, kivált midőn a vezérlette mondat másod helyen áll. Nem jöttél el, noha bizonyosan vártunk. Rokon értelmüek vele: bár, ámbár, haszinte, jóllehet, ugyan.
Hogy e szóban feltétel fogalma rejlik, abban nincs kétség, mert ezt a ha világosan mutatja; a mi pedig a no jelentését illeti, itt is a no idulatszónak cselekvésre biztató mintegy bizonyló értelme szolgál alapul. Az sem látszik valószinűtlennek, hogy a no átalakult ne, mint soha, seha, sohol, sehol: tehát neha = noha.