, (nesz-el) áth. m. neszel-t. Valamit szaglározva, azaz orrával szuszogva, a levegőt szivogatva megérez, vagy keres. A vizslák neszelik a vadat. Neszelni valamely bűzt. Átv. ért. valamire némi figyelemmel lenni. Nem is neszelt (= nem is hederített) reá. Miskolczvidéki szó. (Id. Mándy Péter). V. ö. NESZ.