, (nev-etlen) mn. tt. nevetlen-t, tb. ~ěk. Kinek vagy minek neve nincsen, vagy nevét nem tudni. A gulyából kifogott nevetlen tinónak nevet adni. Használják e szót az irók aláirásul, midőn nevöket nem akarják kitenni. Máskép: névtelen. Határozóként am. nevetlenül, név nélkül.