, (nevet-és) fn. tt. nevetés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. A kedélynek nyilatkozata sajátszerü arcz- és hangmódosítás által, midőn t. i. valaki nevet. Vidám, jó kedvü nevetés. Gúnyos, csúfolódó nevetés. Hangos, erős nevetés. Nevetésre fakadni. Nevetéssel elárulni magát. V. ö. NEVET.