, (név-utó) ösz. fn. Oly szó, mely rendesen a név után áll, melynek értelmét módosítja, s azt leginkább hely, továbbá idő, és ok szerént meghatározza. A névutó a bevett helyesirási szabályok szerént nem olvad öszve a névvel, s néha reájok vonatkozó szabályok szerént annak elébe is tétethetik. A helyhatározó névutók gyökei: al, föl, fél, hegy, kör, köz, mög, mell, honnan: alá, fölé, felé, hegyé, köré, közé, mögé, mellé stb. Ide tartoznak: által, ellen, iránt, után, nélkül, helyett. Időre vonatkoznak ólta v. óta, múlva; okra: miatt stb. Részletesen l. saját rovataik alatt.