, (něm-z-et-i-ség) fn. tt. němzetiség-ět, harm. szr. ~e. Széles ért. a nemzetnek mind polgári, mind társadalmi köz életében, erkölcseiben, szokásaiban, sajátságos jelleme, mely létével szorosan öszvefügg, s melynek elromlása és megszünte után eredetiségét elveszti, s idegenné fajúl. A nemzetiségnek különös kelléke, az anyai nyelv.