, mutató indulatszócska, mely által másokat figyelmeztetünk valami különös, meglepő dologra, hogy nézzék, és lássák. Gyakran bámuló indulattal párosúl. Ni! mily sebesen nyargal! Ott van ni! Gyakran kettőztetve is. Ni ni! mit látok! Ni ni! hiszen ez ő. Igen nagy bámulásban háromszoroztatik is ni ni ni Ettől származik néz, régiesen és tájdivatosan niez.
Minthogy e szóban alapfogalom a figyelmeztetés, a végett, hogy valamit közelebbről szemléljünk innen okszerüleg állíthatni, hogy alaphang benne azon i, mely több szavainkban közeledést, közelséget jelent, milyenek ide, itt, ihol, innen, ily, igy. A székelyeknél ne (në, éles é-vel); l. ezt; egyébiránt ezen i-hez általában legközelebb áll az e, pl. ez, ezen, erre, ehol, emitt szókban is. Az n pedig e szónál az általános mutató m képét viseli, úgy hogy a ni csaknem azonos ím, v. ime, v. eme szóval, s rokon hozzá közelebb a latin en, hellén ηνι, sínai mín (aspicere, intueri). V. ö. ~NI, (1) névrag.