, (ni-ez-ő) mn. és fn. tt. néző-t. 1) Aki valahová, vagy valamire néz. Tükörbe néző leány. Káposztás kertbe néző, azaz görbén, kancsalul néző szemek. Alánéző macskának nem kell hinni. Másokat lenéző kevély. Égre néző csillagász. 2) Mondják tárgyakról, melyeket vagy melyekkel, vagy honnan nézni szokás, mely esetben a viszonynévvel öszvetett szót alkot. Nézőcső, nézőhely, nézőjáték, nézőpont. 3) Főnév gyanánt használva és önállólag a) személy, ki különösen valamely látványt szemmel tart. Ilyenek a szinházi nézők. b) Személy, ki a fölvetett kártyákból, vagy más babonajelekből holmi rejtélyes, titkos, jövendő dolgokat fejteget, máskép: látó. c) Cselekvés vagy eljárás, midőn valaki megnézni megy valamit. Nézőben voltunk. Menjünk leánynézőbe. V. ö. NÉZ.