, (ne-v-ez-ő) fn. tt. nevező-t. 1) A törtszámban (részlőben) azon szám, mely kijelenti, hány egyenlő részre osztatott valamely egység, vagyis valamely egész, (denominator); különböztetésül a számlálótól (numerator); például ebben: 3/4 forint, az alsó szám, vagyis négy, azt jelenti, hogy a forintban, mint egységben, négy részt kell nevezni, vagyis a forint négy részre osztatott, a felső szám pedig, vagyis a három azt teszi, hogy azon négy részből három részt kell érteni, vagyis számlálni. Teljesen kiírva a denominator résznevező, és a numerator részszámláló. 2) l. ALANYESET.