, (ne-v-ez) áth. m. nevez-tem, ~tél, ~ětt, par. ~z. 1) Valakinek vagy valaminek nevét kimondja. Nem nevezem, ki lopta el az órát, de jól tudom. Megnevezni a bűnrészeseket. Többeket nevezett, de elfeledém neveiket. 2) Tulajdonító ragu névvel am. valakit v. valamit bizonyos néven hí, vagy különböztet, nevet ad neki. Első fiát Péternek, másodikat Pálnak nevezte. Hát téged kinek neveznek? Bolondnak, ostobának, tolvajnak nevezni valakit. Hogy is nevezik öt? Sándornak. E másod értelemben egy értelmü vele a hí, mely szintén a megszólító s hivó, he v. hé indulatszóból eredett; miből legvalószinübb azon állítás, hogy a név gyöke is a hivó ne! nyilt ajakkal ejtve. V. ö. NE indulatszó. Öszvetételei: elnevez, határozott, maradós nevet ad. Gúnyból elnevezték őt szuszogónak. Megnevez, nevét megmondja. Kinevez, valakit bizonyos hivatalra emel. Ő Felsége N. N. alispánt a Királyi tábla ülnökévé nevezte.