, (név-běcs) ösz. fn. 1) Általán mi a valódi értéknek csak nevét, czimét, szinét viseli, minek magában véve belbecse nincsen, pl. a papirospénznek névbecse, az ezüstnek valódi becse van. 2) Különösen azon érték, mely valamely papirpénzen, állam- vagy magánkötelezvényen stb. kiirva van, különböztetésül azon üzleti értéktől, melyet a forgalomban adnak vagy igérnek érette; pl. gyakran olvassuk a tőzsdei folyamjegyzékekben: 5% (százalékos) földtehermentesítési kötvény 70 frt, azaz a kölcsönkötelezvényben 100 frt van beirva, s az állam évenként 5 százalékot fizet tőle, de a tőzsdén adásvevési ára csak 70 frt., ennyiért lehet venni vagy eladni.