, (név-mutató) ösz. fn. 1) Általánosabb jelentésü, mint a ,névelő szó; minthogy vannak nyelvek, melyekben különösen a határozott névmutató a név után tétetik, így a skandináv pl. dán nyelvben utól áll: kong-en (király-az), hus-et (ház-az), így a román nyelvben is. A latinban, szanszkritban, tatárban s több más nyelvben épen nincs névmutató. 2) Névjegyzék.