, v. ~SZERÜ (nép-szerű) ösz. mn. 1) Személyre vonatkozva, ki magát a nép gondolkozása és érzelmei módjához alkalmazva, annak kegyét, tetszését birja. Népszerű szónok, költő. 2) Minden, mi a nép gondolkozásával és érzelmeivel, vágyaival megegyezik. Népszerű költemények. Népszerű szónoklatok, indítváuyok. "Középszerü észbeli tehetség egy bizonyos adag szónoki tehetséggel s még több élelmességgel, ez az, mi által legtöbben népszerüekké váltak. (B. Eötvös József).