, (nép-hit) ösz. fn. Alaptalan, vak, vagy igen csekély valószinüségen épűlt hit, melyet a nép bizonyos tárgyakra nézve táplálni szokott s mely gyakran a népbabonával szoros kapcsolatban áll. Különösen a vallási dolgokban oly hit, melyet az egyház nem tanít, hanem a népnek tulzó vakbuzgóságából, vagy saját erkölcsi felfogásaiból származik, pl. néphit, hogy minden embernek van egy csillaga, mely eltünik, ha az ember meghal; vagy valahányszor, mint mondják, egy csillag tisztúl, mindannyiszor egy lélek szabadúl ki a purgatóriumból stb.