, (nép-jog) ösz. fn. 1) Az öszves népet, népséget megillető, arra vonatkozó jog. (Volksrecht). 2) Különös ért. jogok és kötelességek öszvege, melyeket a különböző népek (vagyis országok) egymás irányában tisztelni, s illetőleg teljesíteni viszonyosan tartoznak. Természeti népjog, mennyiben ezen jogok és kötelességek tiszta természetjogon alapulnak. Szerzett népjog, mely a közösen elfogadott szokásokon, és szerződéseken épűl. Az utóbbi értelemben helyesebb: népek joga. (Völkerrecht).