, (něm-z-ed-ék) fn. tt. nemzedék-ět, harm. szr. ~e. 1) Bizonyos törzsatyától származott utódok együtt véve, olyan értelemben, mint ivadék. Ti, ős magyarok nemzedékei. A mai nemzedék elfajzott. 2) Bizonyos korban nemzett emberek sokasága, viszonyban azokkal, kik közvetlenül előttök éltek, vagy utánok következnek. Egy századra rendesen három nemzedéket számítanak. Nemzedékről nemzedékre általment hagyományok, szokások. Az új nemzedéktől sok jót várunk.