, (něm-z) áth. m. němz-ětt, htn. ~eni. Szoros ért. férfiról mondják, midőn nővel közösülve nemét szaporítja, midőn magvát magzattá fogantatja. Ábrahám nemzé Izsákot, Izsák pedig nemzé Jákóbot.... Bóoz pedig nemzé Obedet Ruttól.... Dávid király pedig nemzé Salamont attól, a ki Uriásé volt. Fiakat és leányokat nemzeni. Szélesb értelemben és nemesebb kifejezéssel mondhatni az állatokról is a népies csinál helyett, pl. ezen ménló sok szép csikót nemzett. V. ö.SZŰL.