, (něm-ěs-ség) fn. tt. něměsség-ět, harm. szr. ~e. 1) Nemesi rang. Nemességért folyamodni. Nemességre emelni valakit. Nemességtől megfosztani. Szegény örökség a puszta nemesség. (Km.). 2) Mint gyűnév jelenti az egész nemesi kart, nemesi osztályt. Ország nemessége. Vármegye nemessége. A nemességet közgyűlésre meghíni. 3) Átv. ért. valaminek föntebb nemü, jelesebb tulajdonsága. Szív nemessége. Érzés nemessége. Erkölcsök nemessége.