, (né-ha-i) mn. tt. néhai-t, tb. ~ak. 1) Ami egykor létezett, mult időbeli. Néhai jó napok, boldog idők. 2) Némely kori, némely időbeli, nem sokszor, nem gyakran levő. Néhai rosz kedve miatt búskomornak tartják őt. 3) Személyre vonatkozva am. megholt. Néhai édes apám. A hai am. idői, időbeli, a ugyanezen értelem rejlik a hai bai, v. hái bái régit, egykorit jelentő szókban. V. ö. NÉHA.