, (neh-ez-ěd-ik) k. m. nehezědtem, ~tél, ~ětt. 1) Sulyos, terhes leszen, megszünik könnyű lenni, aláfelé kezd nyomulni, huzódni. A gyümölcs-lepte faágak nehezednek. A sürü felhők a hegyormokra nehezednek. A fáradt ember rá nehezedik társára. 2) Oly állapotba jő, mely erőfeszítést kiván. Munkája nehezedik. Az utazás rosz időben nehezedik. 3) Fájdalmassá, szenvedővé válik. Állapota, sorsa nehezedik. Minthogy a nehezedés némi folytonos erőködéssel jár, innen rendesen megegyezik vele a másodfoku nehezbedik. V. ö. NEHÉZ.