, (neh-éz-ség) fn. tt. nehézség-ět, harm. szr. ~e. Állapot vagy tulajdonság, midőn valami nehéz, minden jelentéseiben véve a nehéz törzsököt. 1) Sulyosság. E szekeret nehézsége miatt két ló nem birja. A teher nehézsége alatt leroskadni. 2) Sok erőködéssel járó tulajdonság. Némely munka nehézséggel jár. 3) Akadály, ellenvetés. Holmi nehézségek adták elé magukat. Némely nehézségeket gördíteni valamely állitás ellen. 4) Átv. ért. nehézkórság. Kitörte őt a nehézség. Szegényt a nehézség járja. Továbbá 5) Valamely méltatlanság, sérelem elleni panasz (Gravamen). Az országosan egybegyült karok és rendek nehézségei. 6) A régieknél neheztelés is. "Azokért érthem, hogy te kegyelmednek en reám nehézsége vagyon. (Egyezséglevél, mely 1523-ban Verbőczi István helytartó előtt köttetett.)