, (néma-bűn) ösz. fn. A nemzőrészekkel maga magában elkövetett természetelleni bűn, melyet máskép önfertőzés-nek mondanak. (Onania). A Debreczeni Legendáskönyvben am. természetelleni bűn (sodomia), igy szólván (az 52-ik levelen): "S a némabínben élők akkoron ez velágból hertelen halállal kimúlván (és az 55-iken): "Kik természet ellen való binben élnek vala, ez étszaka (éjtszaka) a tűz ölé meg.