, (neh-ez t-el) önh. és áth. m. neheztelt. Valamit rosz neven vesz, oly dolog gyanánt tekint valamit, mely a kedélyre nyomasztólag hat, s mintegy ránehezedik. Jelenti a haragnak alsóbb Fokát, mely fájdalmas és boszus nemtetszés által nyilatkozik. Képzésére nézve ugyan az átható igék neme alá tartozik; de csak a tárgyra viszonyítva átható, személyre viszonyulva pedig csak önhatólag divatozik, pl. neheztelni valamit. Neheztelni valamiért, valakire. Nehezteli (azt), hagy elmellőztetett. Kérlek, ne neheztelj rám.
" A más veszedelmét kedvesen szemléli,
Előmentét pedig nagyon nehezteli.
Nagy-Kúnság romlásáról. 1698. (Thaly K. gyüjt.).
Rokon vele jelentésben a régiesebb nehezel. A nyelvhasonlat után indulva talán állíthatjuk, hogy létezett hajdan neked, és nehezt ige, mert a neheztel alkalmasint oly származék a nehezt törzsökből, mint engesztel az engeszt, marasztal a maraszt, vigasztal a vigaszt törzsökökből, és valamint van ezeknek megfelelő enged, marad, vigad; hasonlóan lehetett, vagy lehet neked, mi annyit tenne, mint sulyos terhes állapotban van; és így a nehed és nehez közőtt oly viszony léteznék, mint a kopad és kopasz, ragad és ragasz, szárad és száraz között. V. ö. NEHEZTELÉS.