, (neh-ez-t-el-és) fn. tt. neheztelés-t, tb. ~ék, harm. szr. ~e. A nemtetszésnek azon neme, mely némi helytelennek vélt tett vagy szó vagy épen bántalom, sérelem ellenében nyilatkozik, mely a kedélyre kellemetlenül hat, de a haragvásnál szelidebb. A neheztelés alapját sokszor méltatlanságok, a nemesebb érzésen, az öntudaton, s nemes büszkeségen ejtett sérelmek stb. teszik. "Nem tudom, ha vagyon-e kegyelmednek hirével, de Lengyelországban a nagy emberek között is nagy hire vagyon, hogy nem kissebb okot adott volna másoknál kegyelmed a tatároknak Lengyelországra való menetelekre is; kiért.... nagy neheztelést vettek föl. (Gr. Eszterházy M. nádor Rákóczy György erdélyi fejedelemhez 1644-ben).