, NEHEZKĚDIK, (neh-ez-kědik) k. m. nehezkěd-tem, ~tél, ~ětt. 1) Felható ragú viszonynévvel am. sulyával, terhével ráereszkedik, rányomul valamire vagy valakire. Könyökkel az asztalra nehezkedni. Valakinek vállára nehezkedni. A csónaknak egyik oldalára nehezkedni. 2) A világtestek járására vonatkozólag ,felé névutóval am. bizonyos test irányában huzódik. Földünk a nap felé nehezkedik. Ugyanezen értelemben mondják a világtestek egyes részeiről, pl. földgömbünkön minden test a föld középpontja felé nehezkedik (gravitat); máskép: nehézlik.