v. ~SZÖGÜ, (négy-szögű) ösz. mn. Minek négy oldalvonala és négy szöge van. Közszokás szerént ugyan egy értelemben vétetik a négyszögletü szóval, de szabatosan emez inkább csak a térnek vagy testnek alakjára, amaz pedig mértékre is vonatkozik, pl. midőn azt mondjuk: négyszögletü asztal, ennek alakjára gondolunk, különböztetésül a kerektől; ellenben ezeknél: négyszögü mérföld, öl, lábnyom, a mértéket is tekintetbe veszszük, s ezekről nem is mondjuk, hogy négyszögletüek.