, (neh-ez-el) áth. m. nehezel-t v. nehezlětt, htn. ~ni v. nehezleni. 1) Valamit sulyosnak, terhesnek tart. Ezen uti táskát nehezlem. A kaszálást, kapálást nehezleni. 2) Rosz néven, nehezen vesz valamit, nem tetszik neki. Nehezli, hogy elmellőzték. Ne nehezeld, hogy leveledre későn válaszoltam. "Látván az Szíz Mária ő szent fiát, hogy immár mindönöstül fogva megfogyatkozik vala, és semmit nem mond vala neki, nehezelvén, hogy a tolvajnak szólna, igen meg kezde nehezülni. (Nádorcod.). Így a Tatrosi codexben: "Mit nehezeltek e nemberire? A Verbőczi István előtt 1523-ban kötött egyességben "Énnekem megbocsássad, az mit ebből en reám nehezelthél. Ismét: "Hogy ha mi fáradságod és kölséged (költséged) ez dolog miatt volt en reám érette ne nehezel (nehezely azaz nehezelj). "Bizonyára nehezelt uram the kegyelmedre. (Levél 1556-ból. Szalay Ág. 400 m. levél). "Úgy értem, hogy Zríni uram nehezel Csáni uramra. (Levél 1559-ből. Ugyanott). V. ö. NEHEZTEL.