, (nagy-két) ösz. fn. A keresztény évben azon hét, mely virágvasárnaptól bezárólag nagyszombatig tart, s melyet a hivek mint Idvezítőnk szenvedésének és halálának emlékidejét különös áhitattal szentelnek meg. Ennek egyes napjai hétfőtől kezdve szintén fölveszik a nagy jelzőt: nagyhétfő, nagykedd, nagyszerda stb.