, (négy-el-ő) fn. tt. négyelő-t. 1) Így nevezik néhutt a szokottabb nevü kisefát, vagyis a négylovas kocsi rúdjára akasztott hámfákat, melyek elé a két első lovat fogják. Négyelőnek mondják, mert csak akkor használják, midőn négy lovat fognak be. 2) Hosszu szíjostor, melylyel négy ökröt hajtanak.