v. ~SZÁJU, (nagy-száju) ösz. mn. Tulajd. ért. kinek aránylag nagy, tertyedt szája van; köznépien gúnynyelven: papucsszáju, málészáju, tátott száju. Átv. ért. sokat és hányaveti módon beszélő, vagy nyelveskedő, különösen, ki köztanácskozásokban a fő szerepet maga magának követeli.