, (nagy-oltár) ösz. fn. A római katholikusok templomaiban a főoltár, vagy öregoltár, az úgynevezett szenthelyen, mely rendesen a többieknél magasabb, ékesebb, melynek hajlékában (tabernaculum) a szentséget őrzik, a melynél a nagymiséket tartják; a többi kisoltár v. mellékoltár.