, (meg-egyez) ösz. önh. 1) Valakivel bizonyos dologra nézve egy véleményben, egy szándékban, egy akaratban van. Tudományos, vallási, polgári nézetekben megegyezni valakivel. 2) Bizonyos alkut, szerződést végképen megköt. A ló árán ötszáz forintban megegyeztünk. Abban egyeztünk meg, hogy stb. 3) Valakivel megfér, nem ellenkedik, megbékül. Szép dolog, ha a házasok megegyeznek egymással. A házsártos szomszéddal nehéz megegyezni. Hagyjuk abba a viszálkodást, s egyezzünk meg. V. ö. EGYEZ.