, (meg-dűl) ösz. önh. 1) Háttal megveti magát, hanyatt fekszik. Mondják magát elvető, szemtelen nőről. 2) A szárba ment fű, gabona, s egyéb gyönge növény önterhe, vagy külerőszak miatt lehanyatlik. A fejbe ment sűrű gabona, nagy szélben vagy záporban megdűl. V. ö. DŰL v. DŐL.