, (meg-éget) ösz. áth. Eszközli, hogy hamuvá égjen valami v. valaki. Holmi tilos, gyanus irományokat megégetni. Volt idő, mikor a vélt boszorkányokat megégették. Néha am. valamely testet nagy melegség, vagy tűz által megaszal, megsüt, megpörköl, de egészen el nem hamvaszt. Megégetni a rántást. A forró kása, leves megégette a száját. A tölgyfa czölöpöket meg szokták égetni, hogy a földben meg ne rohadjanak. Megégette a körmét, átv. ért. oly dologba kapott, mely bajt, fájdalmat, sérelmet okozott neki. Midőn az első értelemben vétetik, a meg am. el, honnan megégetni és elégetni valamit egyet jelent. V. ö. ÉG, ELÉG.