v. MÖGÉ, (měg-é) névh. Megfelel ezen kérdésre: hová? A viszonynevet alanyesetében követi, s am. azon helyre, mely a viszonynév által jelentett tárgy után fekszik, pl. Ajtó megé bújt. Kályha megé tenni valamit. Különösen szereti maga mellé venni a ,hát főnevet. Állj a hátam megé. "Csak nézzen előre és háta megé (= hátra) is. (Gr. Eszterházi M. nádor levele 1645-ből). "Hát mege nézvén, "hát mege fordulván. "Ő kezeit hát mege kötözék. (Régi magyar Passio. Toldy F. kiadása 82. 106. l.). A Tatrosi codexben eléjön mind magánosan: "Ő tanejtványi közzől sokak menének megé; "Én megém; mind ,hát szóval is: "Elfordóla hát megé; "Ki hát megé néz. Személyragozva: megém (szokottabban: hátam megé), megéd, megéje, megénk, megétek, megéjök. Így önállólag ugyan nem igen divatozik, de használható épen úgy, mint mellém melléd, alám alád, elém eléd, fölém föléd stb. V. ö. MÉG.