, (meg-bocsát) ösz. áth. Méltányos neheztelését, a megbántó személy ellen, megszünteti; s elengedi neki azon büntetést, melyet érdemlett volna. Megbocsátom neki a becsületem ellen elkövette rágalmakat. Kérlek bocsáss meg! Bocsásd meg vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk ellenünk vétetteknek. (Úr imája) Néha a társalgási beszédben előleges mentegetődzés gyanánt használtatik, midőn olyasmit akarunk mondani, ami másnak véleményével nem egyezik. Bcsásson meg ön, ha én a dolgot máskép veszem. Megbocsát ön, ha állításának ellent mondok. V. ö. BOCSÁT.