, (meg-bomlik) ösz. k. Ami bizonyos részekből álló, s egymással öszvekötött egészet képezett, az egymástól elváló részekre oszlik, mert az öszvetartó kapocs megtágúlt közöttök. Minthogy pedig a bomlás által az alkotó részek rendes helyzetöket elvesztik, innen annyit is tesz, mint megzavarodik, rendetlenül öszvekeveredik. Innen erkölcsi és átv. ért. am. rendes állapota megzavarodik, és szokott működése megszünik. Forradalomkor megbomlik a fegyelem, a társadalmi rend. Megbomlott az esze, am. rendes működésében megzavarodott. Bomolj meg! am. bolondulj meg. V. ö. BOMLIK.