v. ~BĚCSTELENIT, (meg-běcstelenít) ösz. áth. 1) Valakinek becsületét szóval vagy tettel megsérti; valakit becstelennek nyilvánít. Gúnyokkal, rágalmakkal megbecsteleníteni valakit. Szolgai büntetéssel megbecsteleníteni a művelt embert. 2) Mondják személyről vagy dologról, midőn valakinek gyalázatára, szégyenére válik. Az elfajzott fiu megbecsteleníti szüleit. A lopás, részegség mebecsteleníti az embert. Itt a meg bizonyító, nyomatékos erővel bir.