, (meg-bánt) ösz. áth. Valakit úgy bánt, vagyis oly sérelmekkel illet, melyek kedélyére valósággal kellemetlenül hatnak. Különösen mondatik a gyöngédség ellen elkövetett sérelmekről, oly személyek vagy lények ellen, kik iránt bizonyos hálával vagy kegyelettel, tisztelettel tartozunk. Megbántani a szüléket, nevelőket. Megbántani a jótevőket. Megbántani az Istent. Fogadom erősen, hogy soha meg nem bántlak.
"Nem akarom megbántanom te víg kedvedet.
Házasok éneke.
V. ö. BÁNT.