, (meg-avúl) ösz. önh. Széles ért. mondjuk mindenről, ami bizonyos ó korra jut, egyszersmind azon romlásnak jelei látszanak rajta, melyet a kor viszontagságai szoktak okozni. Itt a meg igekötő az alapigének teljes bevégzett értelmét fejezi ki. V. ö. AVÚL.