, (meg-átalkodik) ösz. k. Valamely hibás vagy vétkes szándékban, akaratban, szokásban makacsul, hajthatatlanul megmarad, megrögzik, megköti magát, nem hallgatván se józan okokra, se az erkölcsi érzet sugalmaira; bizonyos körülményekben daczosan, nyakasan viseli magát. Bűnben megátalkodni. A gonosztévő megátalkodott, s nem vallott semmit. Itt a meg az akaratnak tartós, folytonos állapotára vonatkozik. V. ö. ÁTALKODIK.