, (meg-apad) ösz. önh. Ami előbb áradó, dagadó állapotban volt, alászáll, megkevesbedik. Nagy szárazságban megapad a víz. (Szokásos jelen, de tiszta jelenben csak: apad, pl. apad a Duna). Átv. ért. megfogy, megsoványkodik. Betegsége alatt megapadt a melle. Megapadt az erszény. Itt a meg távolodást, eltünést jelent, miért az el igekötővel is fölcserélhető: elapad, pl. elapadt a tehén tőgye. Minthogy továbbá ami apad, az alább is száll, egy értelmű vele a le: a daganat már szépen leapadt.