, (meg-átkoz) ösz. áth. Valakire átkokat mond, azaz roszat, gonoszt, szerencsétlenséget kiván fejére. Ellentéte: megáld. Megátkozni, kik a hazát boldogtalanná tették. Megátkozlak, hogy se a jelen, se a jövő életben boldog ne lehess. Átv. ért. nemcsak személyekre, hanem dolgokra is vonatkozik. Megátkozta az órát is, melyben született. Megátkozta a földet, melybe ellenségét temették. V. ö. ÁTOK, ÁTKOZ, és MEG, (2).