, (meg-aláz) ösz. áth. 1) Széles ért. szóval vagy tettel olyasmit követ el valakin, mi által ennek valódi vagy képzelt erkölcsi nagysága megcsökken vagy megsemmisül. 2) Különösen, a büszke, kevély, gőgös embert megszégyeníti, vagyis oly állapotba teszi, melyben mások felsőbbségét megismerni kénytelen. A hetvenkedőt élczes gúnyokkal megalázni. Az elbizakodott ellenséget fegyverrel megalázni.
"Fogjad meg szakálát, vedd el csak jószágát
Megalázza magát.
Feddő ének a 16-ik századból.
3) Visszaható névmással magát megalázni am. magát másoknál csekélyebbnek tartani, önmagáról és jelességeiről keveset tartani, mások előtt magát meghúzni, vagy rangjának, érdemeinek elmellőzésével az alsóbb ranguakhoz és érdemüekhöz leereszkedni. Aki magát megalázza, felmagasztaltatik. A szerény férfi megalázza magát. Kérem, alázza meg magát, s térjen be szegény házamba.
"Kérkedik éretlen kincsével az iskolagyermek,
Míg a teljes eszű bölcs megalázza magát.
Verseghy.
V. ö. LEALÁZ.